Interjú Molnár-Bánffy Katával

A Ciszterencia előadóitól olyan beszédekre számíthatunk, amelyek inspirálóan hatnak majd a közönségre. Neked nagy tapasztalatod van az írott és élő szóval is, mit találsz megkapónak egy előadásban?
A legfontosabb, hogy átsüssön rajta az őszinteség és hitelesség. Szerintem az igazi feladat az, hogy a valóságot hogyan tudjuk izgalmasan, érdekfeszítően tálalni. Egyáltalán: megfogni, megragadni a valóságot, azt, amit tényleg gondol, hisz, érez az előadó. Sokszor nehezebb magadnak megfogalmazni ezt az üzenetet – de ha már az megvan, akkor könnyű mások számára átadni.

Hogyan adható át egy magával ragadó üzenet egy 12 perces előadás során?
Oda kell figyelni a struktúrára. A keretek megtartanak, vezetnek. Azt a módszert is szeretem, amikor elhangzik a vázlat, és erre újra meg újra visszautalunk.

A Ciszterencia az előadásmód tekintetében a TED stílust képviseli. Mit kedvelsz a TED-műfajban?
Élvezetes, populáris műfaj. Nem hosszabb, mint ameddig az ember figyelme tart, és engedi átjönni az egyéniséget, a személyiséget. Azért nagyon oda kell figyelni, hogy ne legyen felszínes – ez reális veszély.

Ajánlanál egy általad különösen kedvelt TED-előadást?
Nem ismerem őket igazán, csak néhányat, ezért nem is szeretnék ajánlani. Biztosan lennének jobbak, érdekesebbek annál, mint amiket én ismerek. De jó látni például, hogy a magyar TED hogyan fejlődik – az első előadások óta egyre profibb.

A Ciszterencia idén a fehéren-feketén kulcsszó köré szerveződik, utalva azokra az értékekre, amelyek kívül esnek a semlegesnek mondható szürkeségen, és életünk azon területeire, amelyeket képviselünk, amelyekért felelősséget vállalunk. A te életedben mi fekete-fehér?
Először is ez a két kedvenc színem, a fehér és a fekete (bár igazából egyik sem szín). Másrészt viszont azt veszem észre, hogy ahogy egyre idősebb leszek, egyre határozottabban merek úgy gondolni értékekre, amelyek fontosak nekem, mint nem relatív értékekre. Tehát tulajdonképpen egyre fehérebb és feketébb lesz a gondolkodásmódom. Azt remélem, hogy ez azért van, mert egyre határozottabban tudok priorizálni. Szóval egyre radikálisabban konzervatív leszek.